Ünnep betlehemmel

Olasz földön karácsony előtt számtalan helyen nem karácsonyfát állítanak, hanem betlehemet készítenek. Ennek a szép szokásnak elsősorban Dél-Olaszországban, különösen Nápolyban van óriási hagyománya és kultusza.

De hogyan is képzeljük el a betlehemet? Lényegében nem másról van szó, mint Jézus születésének szimbolikus ihletésű, gyakran művészi színvonalú ábrázolásáról, elsősorban Máté és Lukács evangéliuma alapján. Az olasz szó (presepe) a latin jászol jelentésű szóból ered.

A betlehemkészítés középkori eredetű. Az első betlehemet nem kisebb személyiség alkotta meg 1223-ban, mint Assisi Szent Ferenc. Akkora hatással volt rá Betlehemben nem sokkal azelőtt tett látogatása, hogy miután hazatért a Szentföldről, engedélyt kért III. Honoriusz pápától Krisztus szülőhelyének ilyetén felidézésére. Színhelyül Grecciót választotta, amelyről úgy gondolta, kellőképp hasonlít a palesztinai városhoz. A Szent Ferenc-féle betlehemben, a későbbi ábrázolásoktól eltérően, még nem jelent meg a szent család. A jelenetnek helyet adó barlangban, miközben a szerzetesek fáklyával világították be az éjszakai tájat, egy ideiglenesen felállított oltárnál miséztek, s az előtte elhelyezett, szénával megrakott jászol mellett egy szamár és egy ökör állt. Így született meg 1223 szentestéjén a történelem első élő betleheme.

Az első olyan betlehem viszont, amelyben már az összes, manapság is megszokott szereplő megjelent, nem sokkal később, 1283-ben készült el. Arnolfo di Cambio szobrász műve nyolc fafigurát ábrázolt, köztük a háromkirályokkal. Ezt a betlehemet napjainkban a római Santa Maria Maggiore-bazilikában őrzik.

Hamarosan a Nápolyi Királyságban egyre több betlehemet állítottak fel templomokban, 1500 táján pedig a nép körében is elterjedt szokás lett a betlehemkészítés. Az 1534-ban Nápolyba érkező Thienei Szent Kajetán hatására kerültek a jelenetbe másodlagos szereplők is, és rövidesen új mesterség született: a figurakészítő. Az elkövetkező évszázadokban a nápolyi művészek újabb és újabb elemekkel gazdagították a hagyományt, mind gyakrabban ábrázolták a mindennapi élet jeleneteit és szereplőit is.

A nápolyi betlehemkészítés a XVIII. században érte el művészi csúcspontját, és a hagyomány azóta sem vesztett népszerűségéből. A születés jelenetének színhelye hagyományosan manapság is a korabeli Nápoly. A város több múzeumában, sőt a casertai királyi palotában is őriznek szebbnél szebb betlehemeket. Azok a nápolyiak pedig, akik otthon betlehemkészítésre adják a fejüket (vagyis a legtöbb család), advent idején minden évben kötelezően elzarándokolnak a város egyik legismertebb utcájába, a via San Gregorio Armenóba, amely számtalan kellék és figura valóságos kincsesbányája. A választék oly hatalmas, hogy egészen biztosan mindenki megtalálja azt, amire szüksége van az otthonában felállított betlehemhez. 

Nápolyban a karácsony előtti betlehemkészítés igazi varázslatos időszak, amelyet egész évben várnak. A család minden tagja részt vesz benne, mindenkinek megvan a maga feladata. Közösen beszélik meg azt is, a meglevő darabokon kívül mivel bővítik abban az évben a betlehemet. A jól bevált szokás szerint december 8-án, a szeplőtelen fogantatás napján veszik elő a karácsonyi dekorációt, ekkor díszítik a karácsonyfát, vagy ekkor kezdik el készíteni a betlehemet. Először az „alapot”, lényegében a jelenet hátterét helyezik el, amely parafából készül, hegyoldalra emlékeztet, és meredek hegyi ösvények tagolják. A barlang, ahol a szent család van, az előtérbe, a hegy lábához kerül. Ezután a kisebb kiegészítők és természetesen a szereplők következnek. A kis Jézus szigorúan csak szenteste, vagyis december 24-én éjféltájt, születése pillanatában kerül a jászolba. A háromkirályok is a hagyományos dátumhoz igazodnak, és január 6-án, vízkeresztre „érkeznek meg” az újszülött Megváltó köszöntésére. Vízkereszt egyúttal az a nap is, amikor véget ér a karácsonyi ünnepkör – Olaszországban ezután kezdődik újra az „élet” (a munka és az iskola).

Érdekes azt is szemügyre venni, milyen „szereplői” vannak a nápolyi betlehemnek. A jelenet lényege természetesen a jászol köré összpontosul: oda kerül a kis Jézus, mellette Szűz Mária és Szent József, körülöttük az állatok (a hagyomány szerint egy ökör és egy szamár, amelyek leheletükkel melegítették a jászlat, ahova a kis Jézust fektették). Az istálló fölött a betlehemi csillag is ott szokott díszelegni, olykor angyalok társaságában. A háromkirályok vízkeresztkor érkeznek, művészi ábrázolásokban ló-, teve- és elefántháton (Európát, Afrikát és Ázsiát jelképezve).

A hagyományos betlehemhez tökéletesen elég ennyi, érdemes azonban néhány szót ejteni az „egyéb”, teljesen opcionális szereplőkről, akik oly egyedivé teszik a nápolyi betlehemeket. A lehetőségek száma annyira sok, hogy tényleg csak néhányat említenék.

 

Benino, az alvó pásztor. A Biblia szerint az angyalok adták hírül Jézus születését. A nápolyi hagyomány szerint az egész betlehem e pásztor álmában jelenik meg (ezért is szokták a jászol fölé helyezni), így szigorúan tilos felébreszteni.

A borkereskedő. A nápolyi betlehemben sokszor fedezhetünk fel Jézus későbbi életére utaló jeleket – a bor egyértelműen hasonló okból kerülhetett ide. Más értelmezések Bacchusnak, a bor ókori istenének kultuszát látják benne. A borárus legtöbbször a szekerén, egy hordón ül.

A cigánylány. A fiatal, élénk öltözetű nő a jövendölés jelképe. Nápolyban és környékén nagy kultusza van a jövendőmondásnak, az álomfejtésnek és hasonló mágikus dolgoknak. A közeli Cumában egykor élő Sibylla barlangja manapság is megtekinthető. A legenda szerint Krisztus születését is megjövendölte egy ókori jósnő.

Stefania, az ifjú szűzlány. A legenda szerint az angyalok megállították az úton Betlehem felé, mert nem engedték, hogy hajadon lányok is meglátogassák Szűz Máriát. Stefania azonban nem hagyta annyiban a dolgot: fogott egy nagy követ, vászonba tekerte, abból készített magának méretes „hasat”. Így sikerült másnap „kijátszania” az angyalokat, és meglátogatnia a kis Jézust. Ott aztán csoda történt: a kőből gyermek született, s ő lett a későbbi Szent István, az első keresztény vértanú, akit december 26-án ünnepelnek.

Árusok. A különféle kereskedőkből általában tizenkettő van, az év minden hónapját más valaki jelképezi. Igazi életteli hangulatot adnak a betlehemnek.

Mosónők. Nagyon gyakori, hogy ők is helyet kapnak a jelenetben. Külön izgalmasak a hozzájuk tartozó kellékek: apró, valódi vízzel teli vödrök vagy kisebb vízfolyások, ahol a figurák folyamatosan mossák a ruhát. Szűz Mária közelébe helyezve egyúttal a bábaasszonyokat és a tisztaságot is jelképezik.

Koldusok. Nem ritka, hogy nehéz sorsú alakok is szerepet kapnak a jelenetben – kéregetők, sánták, világtalanok… Általában a Purgatóriumban vándorló lelkeket jelképezik, s jelenlétük a megváltás fontosságára hívja fel a figyelmet.

Pásztorok. Természetesen nem hiányozhatnak a nyájukat terelő pásztorok is, akiknek szimbólumrendszere megint csak az evangéliumokon alapul.

 

Figurákból persze még rengeteg lehetséges, a sor szinte a végtelenségig folytatható. A San Gregorio Armeno azért is izgalmas hely, mert a sok-sok hagyományos, gyönyörűen megmunkált kelléken kívül olykor egészen szórakoztató, modernebb kiegészítőket vagy alakokat is láthatunk.

Érdekesek tudnak lenni egy szépen kidolgozott betlehemben a helyszínek is. A bibliai istálló és a benne megszálló szent család környezetében ugyanis egészen sajátos, voltaképp hétköznapi helyek is megjelenhetnek. Ilyen például a piac, ahol a már említett árusok végzik hétköznapi teendőiket. Gyakori a kemence is, amelyben a Bibliában később oly fontos kenyér sül. A vendégfogadó általában a világi hívságok jelképe, emellett pedig az a hely, ahol nem fogadták be a várandós Szűz Máriát. A már említett vizek (a nápolyi betlehemekben valóban víz folyik!) között lehet folyó, vízfolyás vagy kút is.

Napjainkban, az otthonokban felállított hagyományos betlehemeken túl, fiatal művészek gyakran készítenek újragondolt, „modern” változatokat is. Különösen népszerűek a miniatúrák, amelyeket olyan elképesztően kis helyeken készítenek el, mint egy villanykörte, egy kagyló- vagy egy tojáshéj. Mindez azt mutatja, hogy Nápolyban a betlehemkészítés egyszerre hagyomány és élő valóság, s a legenda és a varázslat remekül megfér a hétköznapi valósággal.

MÁS IS ÉRDEKESNEK TALÁLNÁ? OSZD MEG MOST!

Facebook
Twitter
Pinterest
LinkedIn